Ami először megdöbbentett, az a mérete és a súlya volt. Kb. másfél kiló objektívvel együtt, vagy fél kilóval nehezebb, mint amit megszoktam a Nikonomnál, ráadásul nem is úgy kell tartani mint a DSLR kamerákat, így talán még nehezebbnek tűnik, mint amilyen valójában.
Az elején nagyon nehéz volt megszokni azt, hogy felülről kell belenézni a kamerába és minden fordítva mozog benne. Vagyis ha valamit jobbra szerettem volna mozgatni a keresőben, akkor a gépet balra kellett elfordítani és fordítva.
Viszont ezekért a nehézségekért kárpótol a kép, amit a mattüvegen látsz. Az egyszerűen lenyűgöző. Szerintem sokkal szebb a képe, mint bármelyik digitális kamera élőképe. Azért nem minden helyzetben olyan könnyű használni, mint a digitális gépekét, hiszen sötétben a mattüvegen látott kép is elsötétül. A felülről belenézéses élességállítás még egy szempontból macerás és kissé kényelmetlen: ha nagyon magasra rakod a gépet, akkor neked is fel kell állnod valamire, hogy beleláss.
A hangja nagyjából olyan, mintha az ajtót csapkodnád, nem egy finom vászonzáras riportergép, mint például a Leica, amit alig hallasz. Az a példány, ami nálam van, az pláne nem egy riportergép, mivel kézből szinte lehetetlen fényképezni vele, hiszen a tükör akkorát csapódik, hogy az egész szerkezetet megrázkódik tőle. Marad az állványos megoldás.
Amit nagyon irigyelek a középformátumú gépek ezen típusaitól, az a magazin (a filmtartó kazetta, amibe a filmet fűzöd) megléte. Annyira jó lenne, ha a kisfilmes gépemben is akkor tudnám cserélgetni a filmeket, amikor csak akarom, és nem kéne visszatekernem, aztán keresgélnem, hol is tartottam, vagy nem kéne végigfényképezni a tekercset, csak levenni a magazint róla és már tenni is fel rá a másfajta filmet tartalmazót, amire épp szükség van.
Na de térjünk rá magára a fotózásra.
Elsőnek egy Kodak Portra 800-at fűztem bele, az ezzel készült képeket inkább nem mutogatom, mert ezeknél tűnt fel az a probléma, hogy kézből nem tudom kitartani a gépet, sajnos talán egy éles kép sem született.
Másodszorra egy Adox CMS II 20-as érzékenységű fekete-fehér filmmel próbálkoztam. Tanulva az előző hibáimból, elővettem az állványom és a kioldó zsinórt, irány Újpalota, ahol nagyon megtetszett ez a kihalt rét, ahol a néhány kutyasétáltatón kívül mással nem nagyon találkozik az ember.
Állvány nélkül sem egy túlzottan gyors folyamat ezzel a masinával fényképezni, de így aztán tényleg eléggé lelassul a dolog. Pláne úgy, hogy ebben a gépben nem található beépített fénymérő, külön fénymérőm sincs. Emiatt a módszer a következő volt: kinéztem, hogy mit szeretnék lefényképezni, lepakoltam az állványt, beállítottam a gépet rajta, mindent rögzítettem, elővettem a digitális gépemet, azzal csináltam egy fotót ugyanazokkal a beállításokkal, kivéve az ISO-t, mert a Nikonnál 100 a minimum, és az elkészült fénykép alapján elkezdtem átszámolni a záridőt a 20-as érzékenységre. Amikor ezekkel megvoltam, akkor felhúztam a Bronicát, kivettem a magazin takarólemezét (nem vagyok benne biztos, hogy ezt így hívják) és exponáltam. Közben persze magamban számoltam a másodperceket, mivel a nagy mélységélesség elég hosszú záridőket eredményezett, amit már csak a B idővel tudtam elérni, vagyis addig exponált a gép, ameddig nyomtam a gombot a távkioldón.
Szóval nem egyszerű a dolog és nem is túl gyors. Pont ezért alig vártam, hogy a végre láthassam az eredményt, így másnap, amikor bementem dolgozni, rögtön oda is adtam a filmet Bandinak, hogy előhívja. Amikor megláttam a negatívot, kicsit elszomorodtam, mert a film úgy nézett ki, mint valami grafika, egyáltalán nem volt részletgazdag. Vannak olyan részei, amiken konkrétan át lehet látni, mintha egy átlátszó műanyaglapot látnál és olyanok is, ahol olyan fekete, hogy nem sok információ van benne. (Ja és még hibás is volt egy helyen az emulzió.)
Elképesztően kontrasztos volt, nem erre vágytam. És nem is ezt írják az Adox honlapján. Mindegy, ez van - gondoltam -, majd beszkenelem és kiderül. Szerencsére a szkennelt képen sok korábban nem látott részlet megjelent, egy picit megnyugodtam. A szkennelés során felmerült még egy probléma ezzel a nyersanyaggal. Mégpedig az, hogy annyira durva és kemény a hordozó, amin az emulzió van, hogy folyamatosan összepöndörödik, alig lehet beleerőszakolni a szkenner filmtartó keretébe, mindig kicsúszik belőle. Ha nagy nehezen sikerül, a film széle akkor is meghajlik, ahol nem tartja meg a keret, ott életlen lesz a kép. Mondanom sem kell, ez elég bosszantó. Lehetne csak az szkenner üveglapra tenni, de akkor meg megjelennek a Newton-gyűrűk, így az sem jó megoldás (kivéve, ha van akkora anti Newton üveged, amivel le tudod fogatni). Úgy voltam vele, hogy először lássuk, hogy mi is van a képeken, legfeljebb újra szkennelem azokat a képeket külön-külön lenyomatva, amik megérhetik a macerát. Négy képet minősítettem ilyennek, újra is szkenneltem őket, ezeket láthatjátok lejjebb.
Összegezve:
- Ez egy nagyon jó gép, ezekkel a lencsékkel meg pláne (a képek egy BRONICA 50MM F/3.5 NIKKOR-H objektívvel készültek, aminek az az érdekessége, hogy még a Nikon eredeti neve, vagyis a Nippon-Kogaku van beleírva).
- Baromi szép képe van, de hogy elfogadható képeket tudj csinálni, időt kell szánni magára a folyamatra, nem egy "point and shoot".
- Talán pont az előző pont miatt van bennem egy kis ellenérzés az ilyen fényképezéssel szemben, mivel ezzel nem tudom megcsinálni azt, amit imádok, vagyis hogy csak megyek az utcán és fényképezem, amit látok, mert itt nem megy ilyen gyorsan a dolog, ráadásul elég feltűnő jelenség ez a kamera.
- Viszont ha eltervezem, hogy na, most megörökítek valamit és arra jól rákészülök, biztosan ezt vinném és nem a Chinon CE 5-ös kisfilmes gépem, mert az ezekkel készült negatívok lenyűgözőek.
- Ja, és még valami, ilyen filmet többet nem veszek és nem is ajánlom senkinek, inkább ajánlanék valamilyen Ilford terméket, mert ezzel az Adoxszal csak nyűglődni fog.
Az itt felmerült "negatívumok" ellenére nagyon élvezem a kísérletezést, úgyhogy folytatni is fogom. Most azt tervezem, hogy éjszaka világító tárgyakat fogok megörökíteni diára, gondolok itt megállókra, kivilágított épületekre, hasonlókra. Meglátjuk, mi fog kisülni belőle.
