climbing

Mászótúrán jártam - második rész by Márton Mónus

Pár hete Bandi (Lab4art) előhívta a filmjeimet, amiket a sziklamászó túrán készítettem, így kezdődhetett a szkennelés. Gondoltam, hogy újítok,  így felraktam a gépre a VueScan nevű szkenner szoftvert, ami elképesztően jól működik. Mindenki használja, felejtsétek el a saját szoftverét a szkennereteknek, mert kb. olyan érzés dolgozni ezzel, mintha egy másik hardware-t csatlakoztattam volna a számítógépemhez (persze csak ha van időtök szöszmötölni a beállításokkal). Annyira részletgazdag képeket húzott be, hogy csak néztem, hogy mire képes a kis ezeréves szkennerem. Az elején kicsit elveszettnek éreztem magam a rengeteg beállítási lehetőség miatt, amiknek jelentős részéről azt sem tudom, hogy mit csinálnak, de pár tutorial videó és fórum végigböngészése után egészen jól elboldugoltam. Két hiba lépett fel összesen, de azok elég bosszantóak voltak:

  • Egy idő után mindig megbolondult a VueScan, elkezdte csíkosan beolvasni a filmeket. Ezt a jelenséget olvastam valamelyik fórumon, de nem gondoltam volna, hogy ennyire bosszantó. Ilyenkor az volt az eljárás, hogy újraindítottam a VueScant meg a szkennert, aztán a VueScanben mindent alaphelyzetbe állítottam, utána megint újraindítottam. Ha valamelyik lépést kihagytam, akkor kezdhettem előlről az egészet. (Jó esetben a gépet nem kellett újraindítani.)
  • A másik bosszantó dolog az volt, hogy néha elfelejtette, hogy hol is tart a szkennelésben és rossz helyen vágott bele a képekbe. Így sajnos nem lett mindegyiknek fekete kerete, amit én eléggé preferálok, de nnyira sok idő lett volna mindent újra beolvastatni vele, hogy úgy gondoltam, hogy most ezt elengedem és teljesen körbevágott képek készülnek.

Egy-két utólagos észrevétel:

  • mindig vigyetek magatokkal töltőzsákot ilyen hosszú túrára, ha netán beszakad egy film, menthető legyen a helyzet. Én nem vittem, így maradt a fekete kabátomba bugyolált fényképezőgépben való turkálás hálózsákok alatt.
  • A Cinestill 50-es film ilyen erdős-hegyes helyre nem volt jó választás. Egyrészt mert nem vittem állványt és kézből nem igazán sikerült túl sok mindent kiexponálni (ez kisebbik gond), másrészt  mert úgy árulják, hogy előre lemossák róla a mozifilmeken lévő szénpor réteget, ami miatt a csúcsfények ronda pirosak lettek. Ha valami mögül erősen sütött a Nap (pl. egy szikla mögül), akkor a szikla körül egy nem túl szép piros halo alakult ki. Szóval ellenfényes fotózásra csak olyanoknak ajánlom, akik szeretik ezt a hatást. 
  • Érdemes lett volna valami babzsákszerűt vinni állvány helyett, hiszen kevés helyet foglal, bárhova lerakható és olyan alakúra "gyömöszölhető", amilyenre csak szeretnéd, hogy megtámassza a fényképezőgéped.

Körübelül 440 kép készült 10 nap alatt (az utolsó két-három napra már nem maradt filmem) három helyszínen, ezekből itt láthattok egy válogatást.



A helyszínek, ahol a képek készültek:

Magic Wood - Bodhi camping:

 

Val di Mello, Sajn Martino és Bagni di Masino:

 

Arco:

 


Mászótúrán jártam – első rész by Márton Mónus

Lassan két éve, hogy kipróbáltam a mászás egy formáját, a boulderezést. Ez a mászásnak egy olyan fajtája, ahol az ember viszonylag kis magasságba mászik fel mindenféle kötél, beülő és egyéb klasszikus értelemben vett biztosítóeszköz nélkül. A testi épségünket a teremben a vastag szivacsborítás, míg kint a természetben egyedül a „crash-pad”-nek nevezett szivacs próbálja megóvni, amire leesünk, ha valamit nem sikerül megmászni.

Én eddig csak teremben bouldereztem, itt volt az ideje kipróbálni valami újat: a sziklát! És előrebocsátom, hogy iszonyatosan jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom!!

 Még áprilisban határoztuk el, hogy az edzőnk, Máté szervezésével elindulunk mászni Svájcba, Olaszországba és Ausztriába két hétre. Az indulás időpontja július 27-én reggel 8 órára volt kitűzve.

Az indulást megelőző hét elég hajtósra sikeredett, mivel azon a héten és hétvégén is dolgoztam. Egy esküvőt és egy jegyespárt kellett lefotózni (akik azóta már szintén házasok), és editálva átadni a képeket, így pakolásra és a készülődésre nem igazán jutott időm, és túl sok kedvem sem volt hozzá (mondjuk sosem szerettem pakolászni, mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok). A készülődést még az is nehezítette, hogy a sátramhoz kellett új rudakat keresnem, mert valami úton-módon eltörött néhány.

Az utolsó éjjel mindent bepakolva konstatáltam, hogy rettentő sok a cuccom (egy 80 literes hátizsák dugig tömve, sátor, kempingszékek, kajás sporttáska, matrac és egy 30 literes hátizsák a fejlámpának, tábori cuccoknak, egészségügyi csomagnak, útlevélnek, pénztárcának és egyéb hasonló himi-huminak) és még a fényképezős cuccom sehol. Ha úgy döntök, hogy elviszem a fotós táskám - ami szintén egy méretes darab -, az állványomat és a különböző tartozékokat, amiket általában viszek magammal, akkor a többiek holnap reggel páros lábbal rúgnak ki a csapatból a helyhiány miatt. Ezt értelemszerűen nem akartam, így maradt az a rég dédelgetett tervem, hogy csak filmes analóg fényképezőgépet viszek egy objektívvel. Mondjuk a gépeim között dönteni már nem tudtam, így beraktam a Chinon CE-5-ös gépem egy 28 mm-es objektívvel, illetve a Yashica Electro 35-ös gépem, amin egy 45 mm-es optika van fixen. Két géphez, két hétre 12 tekercs filmet pakoltam, de sajnos még ennyi sem lett elég. (Akiket érdekel, hogy miket vittem: 6db Kodak DX, 1 db Agfa APX 100, 2 db Fuji Neopan 400, 2 db Fuji Neopan Across 100 és 1 db Cinestill 50.)

Az előhívásra váró tekercsek.

Az előhívásra váró tekercsek.

A posztot majd az utazás élményeivel folytatom, illetve a képekkel, de azokra várni kell, mivel nem hívattam még elő őket. Addig ízelítőnek csak pár mobillal készített képpel tudok szolgálni, íme: