personal

2015 - az elmúlt egy év történései by Márton Mónus

A kezdetek

Elindult a weboldalam, ami az elsődleges forrása lett a képeimnek, ezúttal is elnézést kérek a Tumblr-es követőimtől, hogy ott most ritkábban találkozhatnak friss tartalommal.


Fotópályázat

Részt vettem az 5. Exposure Award nemzetközi fotópályázaton, amin több, mint  3 millió kép közül az alább látható Norvégiában készült fotómat legnagyobb meglepetésemre és örömömre beválasztották a legjobbak közé.

Kattints a fotóra a sorozat többi képéért.

Kattints a fotóra a sorozat többi képéért.

Így ezt a fényképem kiállították a Louvre-ban, illetve megjelent egy könyvben is, amit az alábbi képre kattintva lapozgathattok is:

A képre kattintva tudjátok megnézni az összes képet. Az enyémet a 88. oldalon.

A képre kattintva tudjátok megnézni az összes képet. Az enyémet a 88. oldalon.

A sikeres szereplésnek köszönhetően készült velem pár riport, amik nagyon különös élmények voltak, mert egyáltalán nem vagyok magamutogató típus, és az efféle helyzetekben nem igazán tudom, hogy hogyan kéne viselkednem. Utólag viszont meg voltam velük elégedve, de ez talán (sőt, biztosan) nem engem dicsér, hanem a készítőket. Ezeket itt érhetitek el:

Még egy örömteli része volt ennek az egész történetnek, mégpedig az, hogy egy régi ismerősöm bekeretezve szép nagyban kiállította a képet Taiwan-on.

A kép végül egy Epson Stylus Pro 9900-on lett kinyomtatva a Lab4artban.


Pentezugi vadló projekt

Ebben az évben is részt vehettem a Przewalski-lóról (mongol vadlóról) készülő film forgatásában Pentezugban, ami hatalmas kaland mindig. Idén ugyan sajnos csak két  napot tudtam a területen tölteni, remélem, hogy jövőre ennél többet sikerül.

Kattints a képre a többi képért.

Kattints a képre a többi képért.

Ozogány Kata és Korbely Attila készített egy videót az  ott töltött időről, ami főleg a kutatás részét mutatja be:


Tánc és színház

Elkezdtem fotózni a Trafónak, ami elég izgalmas, mert így mindig láthatom az "elborult" előadásaikat, másrészt meg kipróbálhattam magam olyan területen, amit eddig nagy ívben elkerültem. Ezeket a képeimet itt követhetitek nyomon:

Kattints a képre a többi képért.

Kattints a képre a többi képért.


Esküvők és eljegyzések

Az évben fotóztam pár esküvőt és eljegyzést, amiktől én az igazat megvallva ódzkodtam nagyon sokáig, de be kell vallanom, hogyha jó fejek az emberek a násznépben, akkor egy igen szórakoztató időtöltés tud lenni az esküvőfotózás. Idén mindegyik esküvőm jól sikerült, de egy magasan kiemelkedik a többi közül.

Ez pedig Cseppke és Mogyi esküvője volt az Ankertben. Laza volt az egész, tök jó fej volt a társaság, nem nyaggattak fölösleges kérésekkel, mindenben nagyon segítőkészek voltak, és legfőképpen nagyon érdekes és rendhagyó helyszínt választottak. 


Mászótúra

Az év egyértelműen legnagyobb projektje egy két hetes mászótúra volt Svájcban, Olaszországban és Ausztriában. A tripnek két érdekessége is volt. Egyfelől sosem voltam sziklán boulderezni, másrészt sosem vittem magammal csak filmes fényképezőgépet ilyen hosszú útra. A két hetet főként fekete-fehér filmre örökítettem meg, és egyáltalán nem bánom, hogy nem vittem digitális gépet, mert így tényleg csak arról van képem, ami fontos volt. Erről itt olvashattok bővebben és a képeket is itt találjátok:

http://monusmarton.com/blog/2015/8/16/msztrn-jrtam-els-rsz

http://monusmarton.com/blog/2015/9/29/msztrn-jrtam-msodik-rsz

Kedvcsinálónak pár kép:


Menekültek

A mászótúra után belecsöppentünk a menekültválság közepébe, ott volt a helyem, hogy készítsek pár képet.

Néhányan kitalálták, hogy menjünk ki rajzolni menekült gyerekekekkel a Keleti-pályaudvarhoz, ahol talán a legkaotikusabbak voltak az állapotok ebben az időben, hogy valamivel eltöltsék az időt és érezzék, hogy az emberek jó része törődik velük, ha már az állam nem. 

A képre kattintva érheted el a töbi képet.

A képre kattintva érheted el a töbi képet.


Új objektív

Novemberben vásároltam egy új objektívet, egy Sigma 18-35mm F1.8 DC HSM Art objektívet, amivel messzemenőkig meg vagyok elégedve és csak ajánlani tudom mindenkinek. Először is szép, ami sokaknak egy sokadlagos szempont, de szerintem sokkal szívesebben használ az ember egy szépen megmunkált eszközt, mint valami funkcionálisat, de rondát. Az objektív pontos, gyors és tűéles. Ezeken kívül még tuti el lehet róla mondani száz féle más dolgot, csak sajnos nem értek hozzá annyira, hogy ennél jobban részletezzem. De aki szeret ilyenekről olvasgatni, annak itt egy cikk: http://www.kenrockwell.com/sigma/18-35mm-f18.htm

Pár kép, ami ezzel az objektívvel készült


Kiegészítés

Persze a feljebb kiemelt dolgok mellett még ezer féle helyen fotóztam. Komolyzenei koncerten, rock koncerten, konferenciákon (pl. itt: http://csfhungary.hu/second-conference-on-the-brazilian-hungarian-academic-and-scientific-cooperation/), szalagavatón, sajtótájékoztatón és még számos más helyeken.


Tervek

Főbb elképzeléseim 2016-ra nézve

  • Még több érdekes helyre eljutni és megörökíteni.
  • Több, hosszabb távú fotós projekt. Talán ennek a megvalósítása a legfontosabb.
  • Újra nekikezdeni és végigcsinálni a 365 napos fotós projektet (ez a kisérletem sajnálatos módon kudarcba fulladt: http://365nap.tumblr.com/)
  • Többet fotózni csak szórakozásból, magamnak.
  • Több blogposztot írni.

Most pedig jöjjenek a számok:

2013 óta az évente készített képeim száma

(2013 nem teljesen fedi a valóságot, mert közben volt egy merevlemez csere, és a jelenlegi vinyómra csak 1700 kép került át.)

A weboldal elindítása óta ez a 10. blogposztom, a többit itt találjátok:

Érdekességként: 

Az egyes országokban készített képeim 2013 óta

(persze ezek nagyon hozzávetőleges számok)

Az Instagramot nem használom túl sűrűn, de azért kiváncsiságból megnéztem, hogy ebben az évben mennyi like-ot kaptam a posztjaimra. Hát ennyit:

A képre kattintva ti is generálhattok magatoknak éves kimutatást.

A képre kattintva ti is generálhattok magatoknak éves kimutatást.

A legnépszerűbb blogposzt ebben az évben a Microadventures vagy valami hasonló lett. Ezúton is gratula neki :D

Az oldalt az indulása óta kb 10 ezren látogatták meg. Remélem, hogy a jövőben is hasonló látogatottsági adatokat fog produkálni.


Köszönöm, hogy elolvastad. :)


A többi csatornámra itt iratkozhattok fel:

Microadventures vagy valami hasonló by Márton Mónus

Az elmúlt egy hónapban (vagy talán többen is) nem igazán fényképeztem a saját örömömre, mindig volt valami megbízás. Már nagyon hiányzott, hogy végre csak a magam kedvére kattintgathassak, így elhatároztuk Katával és Fulmival, hogy egyik reggel a munka előtt felmegyünk a Normafához lefotózni a ködben úszó Budapestet. Ez nem igazán jött össze, mivel akkora köd szállt le a Síház környékére, hogy  azt sem láttuk mi van előttünk 20 méterre, nemhogy a fővárost felülről.

Miközben hajnalban autókáztunk Zuglóból Budára, Fulmi mesélt egy Microadventures nevű kezdeményezésről, ami tömören annyit tesz, hogyha nincs lehetőségünk valami grandiózus kalandban részt venni, akkor is tudunk magunknak csinálni a környezetünkben, nem feltétlenül kell nagyban gondolkodni és nyálcsorgatva vágyakozni durvábbnál durvább úticélokra, kezdhetjük a kalandozást kicsiben is. Például, ha nincs lehetőséged elmenni túrázni valami extrém helyre (Nepál, Tibet, Norvégia stb.), de van pár szabadnapod, akkor fedezd fel a környező helyeket, amik lehet, hogy kevésbé felkapottak, mint az előbb említettek, de egyáltalán nem biztos, hogy kevésbé izgalmasak és érdekesek.

Mi ezzel a kis túrával kezdtük a microadvanture sorozatunkat, aztán majd meglátjuk, hogy mivel folytatjuk. 

A túra során főként portrékat készítettem (ami szokatlan tőlem, de ki kellett próbálnom az új objektívemet :D), mert rajtunk kívül nem sok ember volt a környéken, meg nagyon más sem. Ez lett belőle (kb fél órát töltöttünk fent, mert mindannyiunknak be kellett érni a munkába):


A kezdeményezés oldala és egy rövid videó róla:

http://www.alastairhumphreys.com/

Mászótúrán jártam - második rész by Márton Mónus

Pár hete Bandi (Lab4art) előhívta a filmjeimet, amiket a sziklamászó túrán készítettem, így kezdődhetett a szkennelés. Gondoltam, hogy újítok,  így felraktam a gépre a VueScan nevű szkenner szoftvert, ami elképesztően jól működik. Mindenki használja, felejtsétek el a saját szoftverét a szkennereteknek, mert kb. olyan érzés dolgozni ezzel, mintha egy másik hardware-t csatlakoztattam volna a számítógépemhez (persze csak ha van időtök szöszmötölni a beállításokkal). Annyira részletgazdag képeket húzott be, hogy csak néztem, hogy mire képes a kis ezeréves szkennerem. Az elején kicsit elveszettnek éreztem magam a rengeteg beállítási lehetőség miatt, amiknek jelentős részéről azt sem tudom, hogy mit csinálnak, de pár tutorial videó és fórum végigböngészése után egészen jól elboldugoltam. Két hiba lépett fel összesen, de azok elég bosszantóak voltak:

  • Egy idő után mindig megbolondult a VueScan, elkezdte csíkosan beolvasni a filmeket. Ezt a jelenséget olvastam valamelyik fórumon, de nem gondoltam volna, hogy ennyire bosszantó. Ilyenkor az volt az eljárás, hogy újraindítottam a VueScant meg a szkennert, aztán a VueScanben mindent alaphelyzetbe állítottam, utána megint újraindítottam. Ha valamelyik lépést kihagytam, akkor kezdhettem előlről az egészet. (Jó esetben a gépet nem kellett újraindítani.)
  • A másik bosszantó dolog az volt, hogy néha elfelejtette, hogy hol is tart a szkennelésben és rossz helyen vágott bele a képekbe. Így sajnos nem lett mindegyiknek fekete kerete, amit én eléggé preferálok, de nnyira sok idő lett volna mindent újra beolvastatni vele, hogy úgy gondoltam, hogy most ezt elengedem és teljesen körbevágott képek készülnek.

Egy-két utólagos észrevétel:

  • mindig vigyetek magatokkal töltőzsákot ilyen hosszú túrára, ha netán beszakad egy film, menthető legyen a helyzet. Én nem vittem, így maradt a fekete kabátomba bugyolált fényképezőgépben való turkálás hálózsákok alatt.
  • A Cinestill 50-es film ilyen erdős-hegyes helyre nem volt jó választás. Egyrészt mert nem vittem állványt és kézből nem igazán sikerült túl sok mindent kiexponálni (ez kisebbik gond), másrészt  mert úgy árulják, hogy előre lemossák róla a mozifilmeken lévő szénpor réteget, ami miatt a csúcsfények ronda pirosak lettek. Ha valami mögül erősen sütött a Nap (pl. egy szikla mögül), akkor a szikla körül egy nem túl szép piros halo alakult ki. Szóval ellenfényes fotózásra csak olyanoknak ajánlom, akik szeretik ezt a hatást. 
  • Érdemes lett volna valami babzsákszerűt vinni állvány helyett, hiszen kevés helyet foglal, bárhova lerakható és olyan alakúra "gyömöszölhető", amilyenre csak szeretnéd, hogy megtámassza a fényképezőgéped.

Körübelül 440 kép készült 10 nap alatt (az utolsó két-három napra már nem maradt filmem) három helyszínen, ezekből itt láthattok egy válogatást.



A helyszínek, ahol a képek készültek:

Magic Wood - Bodhi camping:

 

Val di Mello, Sajn Martino és Bagni di Masino:

 

Arco:

 


Mászótúrán jártam – első rész by Márton Mónus

Lassan két éve, hogy kipróbáltam a mászás egy formáját, a boulderezést. Ez a mászásnak egy olyan fajtája, ahol az ember viszonylag kis magasságba mászik fel mindenféle kötél, beülő és egyéb klasszikus értelemben vett biztosítóeszköz nélkül. A testi épségünket a teremben a vastag szivacsborítás, míg kint a természetben egyedül a „crash-pad”-nek nevezett szivacs próbálja megóvni, amire leesünk, ha valamit nem sikerül megmászni.

Én eddig csak teremben bouldereztem, itt volt az ideje kipróbálni valami újat: a sziklát! És előrebocsátom, hogy iszonyatosan jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom!!

 Még áprilisban határoztuk el, hogy az edzőnk, Máté szervezésével elindulunk mászni Svájcba, Olaszországba és Ausztriába két hétre. Az indulás időpontja július 27-én reggel 8 órára volt kitűzve.

Az indulást megelőző hét elég hajtósra sikeredett, mivel azon a héten és hétvégén is dolgoztam. Egy esküvőt és egy jegyespárt kellett lefotózni (akik azóta már szintén házasok), és editálva átadni a képeket, így pakolásra és a készülődésre nem igazán jutott időm, és túl sok kedvem sem volt hozzá (mondjuk sosem szerettem pakolászni, mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok). A készülődést még az is nehezítette, hogy a sátramhoz kellett új rudakat keresnem, mert valami úton-módon eltörött néhány.

Az utolsó éjjel mindent bepakolva konstatáltam, hogy rettentő sok a cuccom (egy 80 literes hátizsák dugig tömve, sátor, kempingszékek, kajás sporttáska, matrac és egy 30 literes hátizsák a fejlámpának, tábori cuccoknak, egészségügyi csomagnak, útlevélnek, pénztárcának és egyéb hasonló himi-huminak) és még a fényképezős cuccom sehol. Ha úgy döntök, hogy elviszem a fotós táskám - ami szintén egy méretes darab -, az állványomat és a különböző tartozékokat, amiket általában viszek magammal, akkor a többiek holnap reggel páros lábbal rúgnak ki a csapatból a helyhiány miatt. Ezt értelemszerűen nem akartam, így maradt az a rég dédelgetett tervem, hogy csak filmes analóg fényképezőgépet viszek egy objektívvel. Mondjuk a gépeim között dönteni már nem tudtam, így beraktam a Chinon CE-5-ös gépem egy 28 mm-es objektívvel, illetve a Yashica Electro 35-ös gépem, amin egy 45 mm-es optika van fixen. Két géphez, két hétre 12 tekercs filmet pakoltam, de sajnos még ennyi sem lett elég. (Akiket érdekel, hogy miket vittem: 6db Kodak DX, 1 db Agfa APX 100, 2 db Fuji Neopan 400, 2 db Fuji Neopan Across 100 és 1 db Cinestill 50.)

Az előhívásra váró tekercsek.

Az előhívásra váró tekercsek.

A posztot majd az utazás élményeivel folytatom, illetve a képekkel, de azokra várni kell, mivel nem hívattam még elő őket. Addig ízelítőnek csak pár mobillal készített képpel tudok szolgálni, íme: