personal

2015 - az elmúlt egy év történései /  by Márton Mónus

A kezdetek

Elindult a weboldalam, ami az elsődleges forrása lett a képeimnek, ezúttal is elnézést kérek a Tumblr-es követőimtől, hogy ott most ritkábban találkozhatnak friss tartalommal.

Fotópályázat

Részt vettem az 5. Exposure Award nemzetközi fotópályázaton, amin több, mint  3 millió kép közül az alább látható Norvégiában készült fotómat legnagyobb meglepetésemre és örömömre beválasztották a legjobbak közé.

Kattints a fotóra a sorozat többi képéért.

Kattints a fotóra a sorozat többi képéért.

Így ezt a fényképem kiállították a Louvre-ban, illetve megjelent egy könyvben is, amit az alábbi képre kattintva lapozgathattok is:

A képre kattintva tudjátok megnézni az összes képet. Az enyémet a 88. oldalon.

A képre kattintva tudjátok megnézni az összes képet. Az enyémet a 88. oldalon.

A sikeres szereplésnek köszönhetően készült velem pár riport, amik nagyon különös élmények voltak, mert egyáltalán nem vagyok magamutogató típus, és az efféle helyzetekben nem igazán tudom, hogy hogyan kéne viselkednem. Utólag viszont meg voltam velük elégedve, de ez talán (sőt, biztosan) nem engem dicsér, hanem a készítőket. Ezeket itt érhetitek el:

Még egy örömteli része volt ennek az egész történetnek, mégpedig az, hogy egy régi ismerősöm bekeretezve szép nagyban kiállította a képet Taiwan-on.

A kép végül egy Epson Stylus Pro 9900-on lett kinyomtatva a Lab4artban.

Pentezugi vadló projekt

Ebben az évben is részt vehettem a Przewalski-lóról (mongol vadlóról) készülő film forgatásában Pentezugban, ami hatalmas kaland mindig. Idén ugyan sajnos csak két  napot tudtam a területen tölteni, remélem, hogy jövőre ennél többet sikerül.

Kattints a képre a többi képért.

Kattints a képre a többi képért.

Ozogány Kata és Korbely Attila készített egy videót az  ott töltött időről, ami főleg a kutatás részét mutatja be:

This werk video was created for remembering the nice memories of the research project "Collective motion of wild horses", and to share a bit of the field work atmosphere with friends. The big question of the study was how the wild horses move together in a large herd, and which individual or harem - if there is one - is the leader during the motions. We made aerial videos using small drones and helium balloon that makes possible the simultaneous observation of all horses. The project was carried out by the COLLMOT group (Eötvös University, Department of Biological Physics) in cooperation with the Hortobágy National Park between 2013 and 2015. COLLMOT group: https://hal.elte.hu/flocking

Tánc és színház

Elkezdtem fotózni a Trafónak, ami elég izgalmas, mert így mindig láthatom az "elborult" előadásaikat, másrészt meg kipróbálhattam magam olyan területen, amit eddig nagy ívben elkerültem. Ezeket a képeimet itt követhetitek nyomon:

Kattints a képre a többi képért.

Kattints a képre a többi képért.

Esküvők és eljegyzések

Az évben fotóztam pár esküvőt és eljegyzést, amiktől én az igazat megvallva ódzkodtam nagyon sokáig, de be kell vallanom, hogyha jó fejek az emberek a násznépben, akkor egy igen szórakoztató időtöltés tud lenni az esküvőfotózás. Idén mindegyik esküvőm jól sikerült, de egy magasan kiemelkedik a többi közül.

Ez pedig Cseppke és Mogyi esküvője volt az Ankertben. Laza volt az egész, tök jó fej volt a társaság, nem nyaggattak fölösleges kérésekkel, mindenben nagyon segítőkészek voltak, és legfőképpen nagyon érdekes és rendhagyó helyszínt választottak. 

Mászótúra

Az év egyértelműen legnagyobb projektje egy két hetes mászótúra volt Svájcban, Olaszországban és Ausztriában. A tripnek két érdekessége is volt. Egyfelől sosem voltam sziklán boulderezni, másrészt sosem vittem magammal csak filmes fényképezőgépet ilyen hosszú útra. A két hetet főként fekete-fehér filmre örökítettem meg, és egyáltalán nem bánom, hogy nem vittem digitális gépet, mert így tényleg csak arról van képem, ami fontos volt. Erről itt olvashattok bővebben és a képeket is itt találjátok:

http://monusmarton.com/blog/2015/8/16/msztrn-jrtam-els-rsz

http://monusmarton.com/blog/2015/9/29/msztrn-jrtam-msodik-rsz

Kedvcsinálónak pár kép:

Menekültek

A mászótúra után belecsöppentünk a menekültválság közepébe, ott volt a helyem, hogy készítsek pár képet.

Néhányan kitalálták, hogy menjünk ki rajzolni menekült gyerekekekkel a Keleti-pályaudvarhoz, ahol talán a legkaotikusabbak voltak az állapotok ebben az időben, hogy valamivel eltöltsék az időt és érezzék, hogy az emberek jó része törődik velük, ha már az állam nem. 

A képre kattintva érheted el a töbi képet.

A képre kattintva érheted el a töbi képet.

Új objektív

Novemberben vásároltam egy új objektívet, egy Sigma 18-35mm F1.8 DC HSM Art objektívet, amivel messzemenőkig meg vagyok elégedve és csak ajánlani tudom mindenkinek. Először is szép, ami sokaknak egy sokadlagos szempont, de szerintem sokkal szívesebben használ az ember egy szépen megmunkált eszközt, mint valami funkcionálisat, de rondát. Az objektív pontos, gyors és tűéles. Ezeken kívül még tuti el lehet róla mondani száz féle más dolgot, csak sajnos nem értek hozzá annyira, hogy ennél jobban részletezzem. De aki szeret ilyenekről olvasgatni, annak itt egy cikk: http://www.kenrockwell.com/sigma/18-35mm-f18.htm

Pár kép, ami ezzel az objektívvel készült

Kiegészítés

Persze a feljebb kiemelt dolgok mellett még ezer féle helyen fotóztam. Komolyzenei koncerten, rock koncerten, konferenciákon (pl. itt: http://csfhungary.hu/second-conference-on-the-brazilian-hungarian-academic-and-scientific-cooperation/), szalagavatón, sajtótájékoztatón és még számos más helyeken.

Tervek

Főbb elképzeléseim 2016-ra nézve

  • Még több érdekes helyre eljutni és megörökíteni.
  • Több, hosszabb távú fotós projekt. Talán ennek a megvalósítása a legfontosabb.
  • Újra nekikezdeni és végigcsinálni a 365 napos fotós projektet (ez a kisérletem sajnálatos módon kudarcba fulladt: http://365nap.tumblr.com/)
  • Többet fotózni csak szórakozásból, magamnak.
  • Több blogposztot írni.

Most pedig jöjjenek a számok:

2013 óta az évente készített képeim száma

(2013 nem teljesen fedi a valóságot, mert közben volt egy merevlemez csere, és a jelenlegi vinyómra csak 1700 kép került át.)

A weboldal elindítása óta ez a 10. blogposztom, a többit itt találjátok:

Érdekességként: 

Az egyes országokban készített képeim 2013 óta

(persze ezek nagyon hozzávetőleges számok)

Az Instagramot nem használom túl sűrűn, de azért kiváncsiságból megnéztem, hogy ebben az évben mennyi like-ot kaptam a posztjaimra. Hát ennyit:

A képre kattintva ti is generálhattok magatoknak éves kimutatást.

A képre kattintva ti is generálhattok magatoknak éves kimutatást.

A legnépszerűbb blogposzt ebben az évben a Microadventures vagy valami hasonló lett. Ezúton is gratula neki :D

Az oldalt az indulása óta kb 10 ezren látogatták meg. Remélem, hogy a jövőben is hasonló látogatottsági adatokat fog produkálni.

Köszönöm, hogy elolvastad. :)

A többi csatornámra itt iratkozhattok fel:

Mászótúrán jártam - második rész /  by Márton Mónus

Pár hete Bandi (Lab4art) előhívta a filmjeimet, amiket a sziklamászó túrán készítettem, így kezdődhetett a szkennelés. Gondoltam, hogy újítok,  így felraktam a gépre a VueScan nevű szkenner szoftvert, ami elképesztően jól működik. Mindenki használja, felejtsétek el a saját szoftverét a szkennereteknek, mert kb. olyan érzés dolgozni ezzel, mintha egy másik hardware-t csatlakoztattam volna a számítógépemhez (persze csak ha van időtök szöszmötölni a beállításokkal). Annyira részletgazdag képeket húzott be, hogy csak néztem, hogy mire képes a kis ezeréves szkennerem. Az elején kicsit elveszettnek éreztem magam a rengeteg beállítási lehetőség miatt, amiknek jelentős részéről azt sem tudom, hogy mit csinálnak, de pár tutorial videó és fórum végigböngészése után egészen jól elboldugoltam. Két hiba lépett fel összesen, de azok elég bosszantóak voltak:

  • Egy idő után mindig megbolondult a VueScan, elkezdte csíkosan beolvasni a filmeket. Ezt a jelenséget olvastam valamelyik fórumon, de nem gondoltam volna, hogy ennyire bosszantó. Ilyenkor az volt az eljárás, hogy újraindítottam a VueScant meg a szkennert, aztán a VueScanben mindent alaphelyzetbe állítottam, utána megint újraindítottam. Ha valamelyik lépést kihagytam, akkor kezdhettem előlről az egészet. (Jó esetben a gépet nem kellett újraindítani.)
  • A másik bosszantó dolog az volt, hogy néha elfelejtette, hogy hol is tart a szkennelésben és rossz helyen vágott bele a képekbe. Így sajnos nem lett mindegyiknek fekete kerete, amit én eléggé preferálok, de nnyira sok idő lett volna mindent újra beolvastatni vele, hogy úgy gondoltam, hogy most ezt elengedem és teljesen körbevágott képek készülnek.

Egy-két utólagos észrevétel:

  • mindig vigyetek magatokkal töltőzsákot ilyen hosszú túrára, ha netán beszakad egy film, menthető legyen a helyzet. Én nem vittem, így maradt a fekete kabátomba bugyolált fényképezőgépben való turkálás hálózsákok alatt.
  • A Cinestill 50-es film ilyen erdős-hegyes helyre nem volt jó választás. Egyrészt mert nem vittem állványt és kézből nem igazán sikerült túl sok mindent kiexponálni (ez kisebbik gond), másrészt  mert úgy árulják, hogy előre lemossák róla a mozifilmeken lévő szénpor réteget, ami miatt a csúcsfények ronda pirosak lettek. Ha valami mögül erősen sütött a Nap (pl. egy szikla mögül), akkor a szikla körül egy nem túl szép piros halo alakult ki. Szóval ellenfényes fotózásra csak olyanoknak ajánlom, akik szeretik ezt a hatást. 
  • Érdemes lett volna valami babzsákszerűt vinni állvány helyett, hiszen kevés helyet foglal, bárhova lerakható és olyan alakúra "gyömöszölhető", amilyenre csak szeretnéd, hogy megtámassza a fényképezőgéped.

Körübelül 440 kép készült 10 nap alatt (az utolsó két-három napra már nem maradt filmem) három helyszínen, ezekből itt láthattok egy válogatást.

A helyszínek, ahol a képek készültek:

Magic Wood - Bodhi camping:

 

Val di Mello, Sajn Martino és Bagni di Masino:

 

Arco:

 


Mászótúrán jártam – első rész /  by Márton Mónus

Lassan két éve, hogy kipróbáltam a mászás egy formáját, a boulderezést. Ez a mászásnak egy olyan fajtája, ahol az ember viszonylag kis magasságba mászik fel mindenféle kötél, beülő és egyéb klasszikus értelemben vett biztosítóeszköz nélkül. A testi épségünket a teremben a vastag szivacsborítás, míg kint a természetben egyedül a „crash-pad”-nek nevezett szivacs próbálja megóvni, amire leesünk, ha valamit nem sikerül megmászni.

Én eddig csak teremben bouldereztem, itt volt az ideje kipróbálni valami újat: a sziklát! És előrebocsátom, hogy iszonyatosan jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom!!

 Még áprilisban határoztuk el, hogy az edzőnk, Máté szervezésével elindulunk mászni Svájcba, Olaszországba és Ausztriába két hétre. Az indulás időpontja július 27-én reggel 8 órára volt kitűzve.

Az indulást megelőző hét elég hajtósra sikeredett, mivel azon a héten és hétvégén is dolgoztam. Egy esküvőt és egy jegyespárt kellett lefotózni (akik azóta már szintén házasok), és editálva átadni a képeket, így pakolásra és a készülődésre nem igazán jutott időm, és túl sok kedvem sem volt hozzá (mondjuk sosem szerettem pakolászni, mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok). A készülődést még az is nehezítette, hogy a sátramhoz kellett új rudakat keresnem, mert valami úton-módon eltörött néhány.

Az utolsó éjjel mindent bepakolva konstatáltam, hogy rettentő sok a cuccom (egy 80 literes hátizsák dugig tömve, sátor, kempingszékek, kajás sporttáska, matrac és egy 30 literes hátizsák a fejlámpának, tábori cuccoknak, egészségügyi csomagnak, útlevélnek, pénztárcának és egyéb hasonló himi-huminak) és még a fényképezős cuccom sehol. Ha úgy döntök, hogy elviszem a fotós táskám - ami szintén egy méretes darab -, az állványomat és a különböző tartozékokat, amiket általában viszek magammal, akkor a többiek holnap reggel páros lábbal rúgnak ki a csapatból a helyhiány miatt. Ezt értelemszerűen nem akartam, így maradt az a rég dédelgetett tervem, hogy csak filmes analóg fényképezőgépet viszek egy objektívvel. Mondjuk a gépeim között dönteni már nem tudtam, így beraktam a Chinon CE-5-ös gépem egy 28 mm-es objektívvel, illetve a Yashica Electro 35-ös gépem, amin egy 45 mm-es optika van fixen. Két géphez, két hétre 12 tekercs filmet pakoltam, de sajnos még ennyi sem lett elég. (Akiket érdekel, hogy miket vittem: 6db Kodak DX, 1 db Agfa APX 100, 2 db Fuji Neopan 400, 2 db Fuji Neopan Across 100 és 1 db Cinestill 50.)

Az előhívásra váró tekercsek.

Az előhívásra váró tekercsek.

A posztot majd az utazás élményeivel folytatom, illetve a képekkel, de azokra várni kell, mivel nem hívattam még elő őket. Addig ízelítőnek csak pár mobillal készített képpel tudok szolgálni, íme:


Zenza Bronica /  by Márton Mónus

Sok fényképezőgép volt már a kezemben a kisfilmes és a lemezes fényképezőgépek közül, de valahogy elkerültük egymást a 6x6-os gépekkel és társaikkal, egészen eddig. :)

Körülbelül egy hónapja kölcsönkaptam az egyik kollégámtól egy Zenza Bronica gyártmányú középformátumú fényképezőgépet, így most az azóta szerzett tapasztalataimat osztom meg veletek

 

Ami először megdöbbentett, az a mérete és a súlya volt. Kb. másfél kiló objektívvel együtt, vagy fél kilóval nehezebb, mint amit megszoktam a Nikonomnál, ráadásul nem is úgy kell tartani mint a DSLR kamerákat, így talán még nehezebbnek tűnik, mint amilyen valójában.

Az elején nagyon nehéz volt megszokni azt, hogy felülről kell belenézni a kamerába és minden fordítva mozog benne. Vagyis ha valamit jobbra szerettem volna mozgatni a keresőben, akkor a gépet balra kellett elfordítani és fordítva. 
 Viszont ezekért a nehézségekért kárpótol a kép, amit a mattüvegen látsz. Az egyszerűen lenyűgöző. Szerintem sokkal szebb a képe, mint bármelyik digitális kamera élőképe. Azért nem minden helyzetben olyan könnyű használni, mint a digitális gépekét, hiszen sötétben a mattüvegen látott kép is elsötétül. A felülről belenézéses élességállítás még egy szempontból  macerás és kissé kényelmetlen: ha nagyon magasra rakod a gépet, akkor neked is fel kell állnod valamire, hogy beleláss.

A hangja nagyjából olyan, mintha az ajtót csapkodnád, nem egy finom vászonzáras riportergép, mint például a Leica, amit alig hallasz. Az a példány, ami nálam van, az pláne nem egy riportergép, mivel kézből szinte lehetetlen fényképezni vele, hiszen a tükör akkorát csapódik, hogy az egész szerkezetet megrázkódik tőle. Marad az állványos megoldás.

Amit nagyon irigyelek a középformátumú gépek ezen típusaitól, az a magazin (a filmtartó kazetta, amibe a filmet fűzöd) megléte. Annyira jó lenne, ha a kisfilmes gépemben is akkor tudnám cserélgetni a filmeket, amikor csak akarom, és nem kéne visszatekernem, aztán keresgélnem, hol is tartottam, vagy nem kéne végigfényképezni a tekercset, csak levenni a magazint róla és már tenni is fel rá a másfajta filmet tartalmazót, amire épp szükség van.

 

Na de térjünk rá magára a fotózásra.

Elsőnek egy Kodak Portra 800-at fűztem bele, az ezzel készült képeket inkább nem mutogatom, mert ezeknél tűnt fel az a probléma, hogy kézből nem tudom kitartani a gépet, sajnos talán egy éles kép sem született.

Másodszorra egy Adox CMS II 20-as érzékenységű fekete-fehér filmmel próbálkoztam. Tanulva az előző hibáimból, elővettem az állványom és a kioldó zsinórt, irány Újpalota, ahol nagyon megtetszett ez a kihalt rét, ahol a néhány kutyasétáltatón kívül mással nem nagyon találkozik az ember.

Állvány nélkül sem egy túlzottan gyors folyamat ezzel a masinával fényképezni, de így aztán tényleg eléggé lelassul a dolog. Pláne úgy, hogy ebben a gépben nem található beépített fénymérő, külön fénymérőm sincs. Emiatt a módszer a következő volt: kinéztem, hogy mit szeretnék lefényképezni, lepakoltam az állványt, beállítottam a gépet rajta, mindent rögzítettem, elővettem a digitális gépemet, azzal csináltam egy fotót ugyanazokkal a beállításokkal, kivéve az ISO-t, mert a Nikonnál 100 a minimum, és az elkészült fénykép alapján elkezdtem átszámolni a záridőt a 20-as érzékenységre. Amikor ezekkel megvoltam, akkor felhúztam a Bronicát, kivettem a magazin takarólemezét (nem vagyok benne biztos, hogy ezt így hívják) és exponáltam. Közben persze magamban számoltam a másodperceket, mivel a nagy mélységélesség elég hosszú záridőket eredményezett, amit már csak a B idővel tudtam elérni, vagyis addig exponált a gép, ameddig nyomtam a gombot a távkioldón.

Szóval nem egyszerű a dolog és nem is túl gyors. Pont ezért alig vártam, hogy a végre láthassam az eredményt, így másnap, amikor bementem dolgozni, rögtön oda is adtam a filmet Bandinak, hogy előhívja. Amikor megláttam a negatívot, kicsit elszomorodtam, mert a film úgy nézett ki, mint valami grafika, egyáltalán nem volt részletgazdag. Vannak olyan részei, amiken konkrétan át lehet látni, mintha egy átlátszó műanyaglapot látnál és olyanok is, ahol olyan fekete, hogy nem sok információ van benne. (Ja és még hibás is volt egy helyen az emulzió.)

Elképesztően kontrasztos volt, nem erre vágytam. És nem is ezt írják az Adox honlapján. Mindegy, ez van - gondoltam -, majd beszkenelem és kiderül. Szerencsére a szkennelt képen sok korábban nem látott részlet megjelent, egy picit megnyugodtam. A szkennelés során felmerült még egy probléma ezzel a nyersanyaggal. Mégpedig az, hogy annyira durva és kemény a hordozó, amin az emulzió van, hogy folyamatosan összepöndörödik, alig lehet beleerőszakolni a szkenner filmtartó keretébe, mindig kicsúszik belőle. Ha nagy nehezen sikerül, a film széle akkor is meghajlik, ahol nem tartja meg a keret, ott életlen lesz a kép. Mondanom sem kell, ez elég bosszantó. Lehetne csak az szkenner üveglapra tenni, de akkor meg megjelennek a Newton-gyűrűk, így az sem jó megoldás (kivéve, ha van akkora anti Newton üveged, amivel le tudod fogatni). Úgy voltam vele, hogy először lássuk, hogy mi is van a képeken, legfeljebb újra szkennelem azokat a képeket külön-külön lenyomatva, amik megérhetik a macerát. Négy képet minősítettem ilyennek, újra is szkenneltem őket, ezeket láthatjátok lejjebb. 

Összegezve:

  • Ez egy nagyon jó gép, ezekkel a lencsékkel meg pláne (a képek egy BRONICA 50MM F/3.5 NIKKOR-H objektívvel készültek, aminek az az érdekessége, hogy még a Nikon eredeti neve, vagyis a Nippon-Kogaku van beleírva).
  • Baromi szép képe van, de hogy elfogadható képeket tudj csinálni, időt kell szánni magára a folyamatra, nem egy "point and shoot".
  • Talán pont az előző pont miatt van bennem egy kis ellenérzés az ilyen fényképezéssel szemben, mivel ezzel nem tudom megcsinálni azt, amit imádok, vagyis hogy csak megyek az utcán és fényképezem, amit látok, mert itt nem megy ilyen gyorsan a dolog, ráadásul elég feltűnő jelenség ez a kamera.
  • Viszont ha eltervezem, hogy na, most megörökítek valamit és arra jól rákészülök, biztosan ezt vinném és nem a Chinon CE 5-ös kisfilmes gépem, mert az ezekkel készült negatívok lenyűgözőek.
  • Ja, és még valami, ilyen filmet többet nem veszek és nem is ajánlom senkinek, inkább ajánlanék valamilyen Ilford terméket, mert ezzel az Adoxszal csak nyűglődni fog.

 

Az itt felmerült "negatívumok" ellenére nagyon élvezem a kísérletezést, úgyhogy folytatni is fogom. Most azt tervezem, hogy éjszaka világító tárgyakat fogok megörökíteni diára, gondolok itt megállókra, kivilágított épületekre, hasonlókra. Meglátjuk, mi fog kisülni belőle.

Ezt is megértük! /  by Márton Mónus

Üdvözöllek az új honlapomon!

A sok hónapi, vagy talán évi terv és álmodozás után végre elkészült a honlapom.

A képeim elsődleges forrása ezentúl ez az oldal, de persze ezentúl is várok mindenkit az Instagram és Tumblr oldalamon friss tartalommal.